Hiába van, hogy meg próbálunk mindent megtenni a jó ért az igazért, és hogy az életet szebbnek lássuk, mint amilyen! Hit is csak egy menedék, amibe menekülni próbálunk a rideg valóság elől! Az élet fájdalom, kegyetlen, és érzéketlen! Úgy tapossa el az embert, mint valami bogarat! Nem történhetnek a dolgok akaratunk szerint, minden úgy van, ahogy sohasem akarnánk! Érdemes-e egyáltalán élni? Szenvedésre kárhoztatva, mert a világ romlott! Egyszerű remélni, hinni, hogy változik a világ, pedig nem fog. Mert nem tud, nem is akar! Elnyomás, könyörtelen kínzás. Ez jut az embernek! A háborúskodás, a viszályok, részei lennének a világnak? Nem, dehogy! Az ember ízléstelen hatalom vágya, semmi több! Létezik egyáltalán jobb világ? Nem hiszem, mindenért csak mi vagyunk a felelősek! Nagyobb bűnösök vagyunk, mint bármilyen Démon, vagy Bukott angyal! A mérhetetlen kapzsiság, ami vezérli tetteinket, a bűn legmélyebb mélypontja! Ezért súlyt az ég ekkora büntetéssel! Ez nem a hitről szól vagy bármilyen vallási dologról, az igazság az-az, hogy joggal kapjuk mindazt ami súlytja a világunkat! Saját magunkat pusztítjuk, és sodorjuk pusztulásba a világunkat! Ezek vagyunk mi, az alja nép legalja, mi emberek!