Végre itt a koncert napja! Már 7:30-ra fent voltunk a csarnoknál! Már akkor rengetegen voltak, pontosabban több mint százan! Tökre az agyunkra ment az egyik csaj, volt sorszáma (az első 100 ember kapott sorszámot!) és így is folyton baszogatott, hogy álljunk a sor végére! Kb. 14:00-ig minden nyugis volt! (úgy volt, hogy a fiúk ilyenkor jönnek próbálni, de már reggel óta ott voltak vagy csak este 18:00 körül jöttek a talira, ezt nem tudom!) Innentől tolongás, nyomorgás és lökdösődés vette kezdetét! 3 és fél órán át majdnem megfojtottak a tolakodásban! (De megérte!) Szorítottak előröl, hátulról, jobbról és balról! Kész rémálom! Lehetett kapni egy „Pop*Special” nevezetű újságot! (Nagyon cool! 18 oldal csak TH-s cuccokat tartalmazott, és a srácokról volt benne!) Vettem egyet, de szerencsétlen olyan lett a koncert végére, mint egy mosogatórongy. Mikor 17:30-kor végre beengedtek minket, (Kb. 100 embert egyszerre!). Megindult a tömeg és toltak át mindenen és mindenkin! 4 nagydarab biztonsági őr nem tudta visszatartani a tömeget. Majdnem fellökték őket. Mikor végre bejutottunk a második sorba. 1 órát vártunk a koncertkezdésre. Lola kezdte, mint elő zenekar! Anyám az a fejszerkezet. Érdekes szerkója volt, pontosabban szólva olyan volt, mint egy rossz k****. Kb. 30 percig volt színpadon! 5 vagy 6 számot adott elő, abból egy P!nk volt! Majd díszletváltás következett. És ismét 30 percen keresztül húzták az agyunkat. És végre 20:00-kor színpadra léptek a fiúk! Te jó ég, hogy Bill milyen eszméletlenül sovány volt! (Szó szerint akkora, mint a Fan-magazin Bill-es óriás poszterén, nagyon kemény!) De kellemes meglepetést okozott Georg-al együtt. Georg-nak eszméletlenül jó felsőteste van! Ott játszott előttem alig 2 m-re! Öröm volt nézni! Gustav, hát Gustav sem duci, nagyon aranyos, edzett testű! A színpadi látványos is nagyon szuperek voltak. A színpad első kifutóján rajta volt a TH jel. Mozgathatóak voltak a lámpák, a fényvisszaverő lemezes emelvények, mesterséges szelet imitáltak, és rengeteg volt a füst. Természetesen a színpad is mozgott. Az est fénypontja az „An deiner Seite(Ich bin da)” című számuk végén volt, mikor a színpad első része a magasba emelkedett Bill, Tom és Georg hármasával és konfetti eső hullott a színpadra. Eszméletlen volt! Tom? Hát Tom pont olyan volt, mint ahányszor már elképzeltem őt teljes valójában! Sovány, helyes és bomba jó csávó! Fergeteges volt a buli! 8000 lány üvöltötte Bill-el a dalokat, sikítoztunk, tomboltunk! És a fiúk is boldogok voltak! Nem számítottak ekkora sikerre! Csináltam több mint 160 képet! Most sem maradhatott el a Show végi locsolás! Nagy örömömre, Georg és Tom is jól nyakon öntött egy nagy adag vízzel. Frissítő volt! Tom, Georg és Gustav a közönségbe dobták törölközőiket! Gustav két dobverőjét és italos palackját. Tom egy pengetőt és állítólag egy pólót is, de azt sajnos nem láttam pontosan. Georg pedig két pengetőt. (Sajnos én nem kaptam el semmit, de jobb volt a kilátás!) Bill viszont nem adott semmit! (Kis mocsok). Sajnos Autógrammot sem kaptunk, majd máskor! Újabb indok koncertre menni! A koncert után, sikeresen elhagytuk a csarnokot. 8000-ért árultak pólókat, 2000-ért viszont tök jó poszterek voltak! De nem volt már rá pénzem, de meg van, honnan szerzek! A csúcs viszont a fiúk távozása volt. Mindenki hátra özönlött az elkerített parkolóhoz, és várták a fiúkat! De a fiúk nem jöttek! ( Az autógramm osztás azért lett lefújva, mert az a köcsög David, mindent lemondott! Épp csak a koncertet nem! Kis híja volt, mert a fiúk majdnem lelőtték, mikor azt mondta, hogy nem elég neki 2.000.000 lány a koncertekre, és le akarta fújni! Szegény Bill ki is borult rendesen!) Végül egy rozzant lepukkant lakókocsiba rejtőzve távoztak a srácok, ahol észre sem vették őket, mert mindenki buszt várt. Így feltűnés nélkül kijuthattak! De mi észrevettük Bill hajkoronáját és lebuktak! De azért jó megoldás!     

A koncert számai:

Übers ende der Welt

Reden

Der Letzte tag

Schrei

Stich ins Glük

Spring nicht

Lib die Sekunde

Wo sind eure Hände

Heilig

Wir sterben niemals aus

Vergessene kinder

Nach dir kommt nichts

Totgelibt

An deiner seite (Ich bin da)

In die nacht

Rette mich

Durch den monsun

A koncert közben Bill:

„Hello Budápeszt! (kicsit törve, de édes volt!) Nagyon tetszett a város! Sohasem hittük volna, hogy ennyire szerettek minket, hisz csak egyszer voltunk itt és akkor is csak rövid időre! Örülök, hogy itt lehetünk és remélem, hogy minél hamarabb újra felléphetünk nálatok!”